A mediterraneumban élő kabócák tőrhöz hasonló szívócsövükkel át tudják döfni a fák kérgét (ciprus, magyaltölgy), így táplálkoznak. Más rovarok (darazsak, hangyák, legyek) leleményesen használják ki a kabóca képességét: a fa sebéből kicsurranó cseppekből nekik is jut.

A mediterraneum sajátos növényei az illóolaj tartalmukról nevezetes zsályák, rozmaringok, levendulák. Az illóolaj csökkenti a vízveszteséget, ugyanakkor illata a legtöbb növényevő állatot is távol tartja a növénytől. A zsálya illóolaja gátolja a magoncok növekedését, ezért a zsályabokor többnyire magányosan nő, ami a szűkös víz- és humusztartalmú talajban előnyös.

A fűrészes sügért a bőrében élő rákfélétől (a haltetűtől) a tisztogatóhal szabadítja meg.

A zuzmók legszebben azokon a sziklákon tenyésznek, melyekre gyakran szállnak le a madarak, például a tundrán a sarki csérek. A madárürülék fontos tápanyagforrás a zuzmóknak.

A gólyafészek szélében gyakran fészkelnek verebek is.

A rotangpálma a trópusi esőerdők gyorsan növő liánja. Hosszú, elágazás nélküli szára akár 100 méteresre is megnőhet. Hajtáscsúcsát levelek védik, melyek kedvenc csemegéi a vaddisznóknak, tapíroknak. A rotangpálma hegyes tüskéket fejlesztett ellenük, mert a hajtáscsúcs pusztulása az egész növény vesztét okozza. A növény levélhüvelyében hangyák élnek, melyek igyekeznek elriasztani a támadókat. A pálma fiatal hajtásain levéltetvek szívogatnak. Ezek váladéka a hangyák kedvenc eledele. A hangyák lárváikat költöztetve követik a levéltetveket, így gondoskodnak folyamatosan a hajtáscsúcs védelméről.