A forró, száraz mediterrán nyarat elviselő állatok egy csoportját jellemzi az alább idézett szöveg.

A kabóca életének első négy évét lárva alakjában a föld alatt tölti, és a növények gyökerével táplálkozik. Nyár derekán, az utolsó vedlés után a kifejlett rovar azonnal előbújik. Ettől kezdve a fák törzsébe döfködött, hosszú szipókájával szürcsöli a finom, édes nedveket. Más, kevésbé jól felszerelt rovarok a kabóca rátermettségének veszik hasznát. Miközben iszik, hangyák, darazsak, legyek gyülekeznek köréje, és felszippantanak minden parányi cseppet, ami kicsurran a fa sebéből. A földigiliszta mélyen lefúrja magát a földbe, és összegömbölyödik pirinyó üregében, ahol még nyoma maradt a nedvességnek. […] A hüllők ellenben élvezik a nyarat, a kiszáradás veszélye számukra nem jelent fenyegetést. A testük működéséhez szükséges hő egy részét képesek közvetlenül a környezetből fölvenni, nem a táplálék földolgozása útján, mint az emlősállatok.

D. Attenborough: Az első édenkert című könyve alapján