Kitaibel Pál (1757-1817) hazánk növényvilágának, ásványvizeinek egyik első kutatója volt. 1799-es baranyai útján írt naplófeljegyzéséből idézünk röviden.

„Püspöknádasdon kívül jobbra a halmokon és a kis hegyeken részben szántóföldek, részben pedig szőlők vannak. Van aztán tovább régi tölgyekkel hiányosan fedett ritkás erdő, ahol a csupasz földet is látni lehet. Balkéz felől egészen csupasz a föld és teljesen hiányzik a televény*. A felszín márgaszerű**. Egykori erdőre utal még a meglevő Helleborus odorus (illatos hunyor)…

” *televény = a talaj felső, humuszban gazdag szintje **márga = üledékes kőzet